Beszámoló a 2016. május 13., pénteki találkozóról

Ezúttal kivételesen nem szombaton, hanem péntek este találkoztunk, és miután mindenki megérkezett, Szilárd elmesélte a minden találkozó alkalmával meggyújtott gyertya jelentőségét. Fontos, hogy milyen lelkülettel és gondolattal gyújtjuk meg a gyertyát (vagy bármilyen tüzet is). Mára elfeledett magyar népszokások szintén kapcsolódnak a gyertyához. Hasonlóképpen jelentősége van annak, hogy milyen lelkülettel és miért gyújtjuk meg például a születésnapi torta gyertyáit, fontos erre is odafigyelnünk.
Ezután Szilárd a tizedikes osztályának mesélt történetet osztotta meg velünk, az angyalról és az ifjúról, aki elszalasztotta élete fontos lehetőségeit.
Margit pedig nem csak mesélt, hanem egy utánzásra épülő óvodás körjáték keretében meg is mozgatott bennünket, sok mondókával és gyermekdallal. Ezt követően beszélt arról, hogy körjátékot nem feltétlenül tartanak minden nap a Waldorf-óvodában, de valamilyen hasonló tevékenység, például höcögtető mindig van. A körjátékok az adott ünnepi időszakhoz és az évszakokhoz igazodnak.

A gyerekek nem szeretik, ha a felnőttek beszélgetnek a társaságukban. Ők inkább a gesztusból értenek, sokkal inkább, mint a szavakból. Ezért is fontos, hogy egy óvodásnak ne csak beszéljünk a levegőbe, hanem csináljuk is, amit mondunk, azaz fontos a példamutatás. A nagyobb óvodásoknak, körülbelül 5-6 éves kortól, már feladataik is lehetnek, egyedül öltözhetnek, tudnak segíteni a kisebbeknek vagy a konyhában, és mindezzel ötleteket is kapnak a játékaikhoz. Margit beszélt a várakozásról is, ami szintén kell a gyermekeknek, így sokkal értékesebb, amit akarnak, amikor megkapják.
A Margithoz intézett kérdések között felmerült, hogy milyen típusú meséket hallanak a gyerekek a Waldorf-óvódában. Erre válaszul elhangzott, hogy alapvetően Grimm-meséket kapnak a nagyobbak, a kisebbek pedig inkább állatmeséket. Ezeket az óvónők lehetőleg kívülről megtanulják, hogy könyv nélkül, „fejből” mesélhessék, úgy két héten át ugyanazt a mesét. Lassan mondják el a gyerekeknek, mert így indul el bennük a képalkotás. Szintén fontos, hogy mindig ugyanúgy hallják a mesét a gyerekek, változtatás nélkül, mert ez nem zavarja meg a képalkotásukat. A mese az időtlenségről szól.
Csak ezek után mutatkoztak be a körünkben most először megjelentek: Tünde óvónéni, valamint Noémi és férje Csömörről.
A bemutatkozások után a vezetőség megosztotta a gyakorlati ügyek aktuális fejleményeit. Ezek között szerepelt a Pécelen kiszemelt ingatlanok átminősítésének szükségessége (amihez a szükséges kérelmet már benyújtottuk az önkormányzatnál), illetve az, hogy a képviselő-testület május 26.-án dönt erről, mindkét épület esetében. A 17. kerületben már jó régen kiszemelt Edző utcai ingatlant is sikerült végre belülről megtekintenünk, erre vonatkozóan kérvényt küldtünk a 17. kerületi önkormányzatnak, ahol ugyancsak május 26-án dönt a képviselő-testület arról, hogy bérelhetjük-e mi az épületet iskolának.
A jó hírt a végére hagyva, együtt örültünk a Waldorf Névhasználati Testületek kedvező döntéseinek, miszerint óvodánk és iskolánk részére egyaránt engedélyezik a Waldorf név használatát.
Mindezek után már csak arra maradt idő, hogy megbeszéljük a következő találkozó időpontját: május 28. 9 óra, a Péceli Művelődési Házban.