Mi történt a legutóbbi találkozónkon, november 26-án?

Múlt szombaton szülői alkotó közösségünk több tagja is megjelent a péceli művelődési házban tartott találkozónkon, hogy az érdeklődők találkozhassanak Waldorf-iskola alapító tanárral, szülővel és óvoda alapításon fáradhatatlanul dolgozó szülőkkel is. Szeptemberig egységes volt a csapatunk, mindenki egyaránt dolgozott a kitűzött cél érdekében: hogy megvalósítsuk álmunkat és megalapítsuk a Christophorus Waldorf Általános Iskolát és a Christophorus Waldorf Óvodát.  Szeptemberben aztán ketté váltunk:  elindult a tanítás és az oktatás vadonatúj iskolánkban a 17. kerületben így a társaság egyik része „iskolás” lett, a másik csapat pedig „óvodás szülő”. Egy ideig furcsa volt számomra ez a külön válás, de a szombati alkalom meggyőzött arról, hogy ugyanaz a közösség vagyunk egy másik minőségben. Már van egy iskolánk. Fantasztikus, nem? Alig több, mint egy év alatt egy eltökélt, céltudatos csapat megálmodta és létrehozta gyermekeik számára az ideális iskolát. Most pedig itt ültünk újra együtt és Szilárd felvezető szép szavai után, meghitt gyertyafény mellett, körben ülve meghallgattuk ismertetőjét a Waldorf-pedagógia óvodákra vonatkozó részéről.

Felvezetésként Rudolf Steiner, az emberi lény életének hét évekre bontott szakaszairól beszélt. Az első hét évben a gyermek utánzás által tanul ezért is fontos a jó példa mutatása szülői részről,  7-14 éves kor között nagyon fontos a tekintély kivívása, középiskolás korban pedig a fiatal emberi lény számára a legfontosabb dolog az ok-okozati összefüggések feltárása lesz. 21 éves kortól is 7 éves ciklusokra lehet bontani az emberi életet, itt már inkább az önképzés játszik szerepet, intézményesített oktatási keretek híján az ember már a saját moralitására kell, hogy hagyatkozzon. Ezért is annyira fontosak az alapok, amelyekre építkezünk. Az első hét évben a gyermek utánoz, ezért lényeges, hogy a szülők és az óvónők jó példát mutassanak, mert amit most elültetünk gyermekeink lelkében, az később, általános iskolás korban, erőfeszítések árán még korrigálható, de később már egyre nehezebben.

A Waldorf-óvodában az óvónő példát mutat, nem utasít, belefog egy tevékenyégbe és hívja magával a gyermekeket. A Waldorf-óvodákban kevés a játék:  a manók arcát nem dolgozzák ki, azokat a gyermek belső projekció által maga kelti életre. Fontos a mesehallgatás, amely során a gyermek elképzeli a történteket, az események részesévé válik, ő a királyfi, a lovag, a királylány, a manó, a tündér. Belső képalkotás során fejleszti fantáziáját és fejlődik az idegrendszere. Ugye,mennyivel másabb elolvasni egy könyvet és együtt küzdeni a főhőssel (hacsak nem mi vagyunk azok) és átélni az eseményeket, mint megnézni kedvenc könyvünk film adaptációját? Micsoda csalódás, kívülállók vagyunk, az elménket, a képzelőerőnket, a tudatunkat nem mozgatja meg, nem ösztönöz bennünket belső képalkotásra, kívülállók maradtunk.

Szó esett még a Waldorf-berkekben hagyományos szülői munkáról is: hiszen egy Waldorf-óvoda fenntartója a szülői közösség, az édesapák a saját kezük munkájával hozzák létre a fa bútorok egy részét, az anyukák takarítják az ovit és a szülők hozzák az alapanyagot a helyben készített ebédhez. Gyakorta, egy Waldorf-óvoda  biogazdálkodásból rendel vagy őstermelőtől, hogy a gyermekek a lehető legjobb alapanyagokból készített ételt ehessék.

Sokan érdeklődtetek, hogy hogyan alakul Pécelen a Waldorf-kezdeményezés, így itt az ideje, hogy újabb találkozót tartsunk.  Aki szívesen tapasztalná meg személyesen, milyen egy igazi Waldorf-óvodában játszani, jöjjön el 2016. december 10-én 9-11:30-ig tartott Waldorf- játszóházunkba a péceli művelődési házba (Pécel, Isaszegi út 3.). Mindenkit szeretettel látunk.